Júliusi jeles napok

Július 6. Csók világnapja

“A szó hazugság, a beszéd álom, de a csók élő lény.”

/Jókai Mór/

“A csók szikra, amely lángra lobbantja a tüzet.”

/Antonio Skármeta/

Az egész világon július 6-án ünnepeljük a Csók Világnapját. Máig tisztázatlan, hogy ki kezdeményezte e jeles nap megünneplését, ahogy az is miért szeretünk csókolózni. Ami biztos viszont, hogy az ajkakban számtalan idegvégződés található, ezáltal nagyon érzékenyek az érintésre, valamint a hőmérsékletet érzékelő receptorok miatt a hidegre és a melegre is. Ezek a receptorok felelnek azért a varázslatos érzésért, ami csók közben eluralkodik az emberen. Csókolózás közben ingerületátvivő anyagok és boldogságért felelős hormonok termelődnek, mint például endorfin, szerotonin és adrenalin, ezáltal kerülünk mámoros állapotba. Ráadásul egy intenzív csókolózás közben 34 arcizmot és 112 tartóizmot használunk, ez felér egy kimerítő edzéssel, amely megakadályozza a bőr öregedését. A csókolózás jótékony mellékhatása pedig, hogy 2 perc alatt 15 kalóriát égethetünk el. Ezenkívül a csókolózásnak a védőoltáshoz hasonló hatásai lehetnek. Közel 4 000 db baktérium cserél gazdát egy-egy- alkalommal, így aktivizálva a szervezet védekező rendszerét és erősítve az immunrendszert. Azoknak, akik sokat csókolóznak a fogaik is egészségesebbek maradhatnak, mert több nyál termelődik, amely a zománcot erősítő kalciumot tartalmazza.

És azt tudtad, hogy egy átlagos 70 éves élet időtartama alatt az ember kb. 110. 000 percet tölt csókolózással? Vagy hogy a férfiak 63, a nők 97 százaléka csukott szemmel csókolózik? És hogy az emberek 2/3-a reflexből jobbra dönti a fejét, ha csókra készül?

A leghosszabb csók rekordját is folyamatosan próbálják megdönteni. Az aktuális rekorder egy bangkoki pár, akik 50 óra 25 perc és 1 másodpercen keresztül csókolóztak Thaiföldön, a szerelmesek napja alkalmából rendezett csókmaratonon.

A csók számos műalkotás tárgya is, mégis talán a legismertebb közülük: Gustav Klimt: Csók című festménye. A művész arany-korszakában festette, amikor különösen sok aranyfestéket és valódi aranyat használt művei elkészítéséhez. A különféle mesék, gyermekkori álmodozások hatására pedig nők milliói várják fehér lovon a herceget és annak világrengető csókját….. Másik “csókos történet”: A tragikus sorsú ír költő és író Oscar Wilde sírja sokáig a párizsi Pere Lachaise temető egyik legkülönlegesebbje volt. Az 1990-es renoválást követően terjedt el az a szokás, hogy a zarándokok jól látható csókot nyomtak a Jacob Epstein szobrász által készített síremlékre. A rúzsban található zsír- és vegyi anyagok azonban behatoltak a kőbe és bomlasztani kezdték, ezért Wilde családja és az ír kormány úgy határozott, hogy felújítják az emlékhelyet, s egyben egy üvegfallal el is választják a látogatóktól. Így 2011 óta már csak a képek emlékeztetnek az egykori csókkal borított sírkőre. A kereszténység leghíresebb csókja pedig nem a szerelem, hanem az árulás jelképe. A bibliai leírás szerint Kajafás főpap 30 ezüstöt fizetett Jézus tanítványnak, hogy egy csókkal árulja el mesterét. A történetet mindenki ismeri: Júdás elárulta Jézust, akit ezután elfogtak és keresztre feszítettek. Júdás megbánta tettét és öngyilkos lett. A művészetben számos műben ábrázolják ezeket a jeleneteket, leghíresebb köztük a reneszánsz nagy alakjának, Giottonak Júdás csókja című munkája.

A csókokkal foglalkozó tudomány a filematológia. A csókolózás feltehetően tanult viselkedés, nem minden kultúrában van szokásban. Az eszkimó és maori kultúrákban például az orrokat dörzsölik össze helyette. Az állatoknál az elefántok az ormányukat kapcsolják össze, a madarak a csőrüket, a kanadai süllők és a majmok pedig rendszeresen szájon csókolják egymást.

A középkorban a hivatalos iratokat az emberek egy X-szel írták alá, majd nyomtak egy csókot a papírra- innen ered az üzenetek végére írt xx, ami a csókot szimbolizálja.

Az ókori rómaiak háromféle csókot ismertek: az osculumot= baráti puszit, a basiumot= a szájra adott csókot és a suaviumot= az érzéki csókot.

És végül…Az 1896-os “A csók” című filmben egy 47 másodpercig tartó csók van, ami abban az időben botrányosnak számított.

lifemagazin.hu

Július 20. Kéményseprők világnapja és Hold napja

“A víz a levegő halálából született, a föld a vízéből, a tűz a földéből, a levegő a tűzéből. Az örökös táncuk során az elemek túltöltődnek, és ebben a sorrendben erednek egymásból.”

/Rosamund Hodge/

A babonásak garantáltan meg tudják csavarni a gombjukat ezen a napon, hisz biztos belebotlanak valahol egy kéményseprőbe. Ám a legvalószínűbb története a hiedelem kialakulásának mégis csak az, hogy azért hoz szerencsét a kéményseprővel való találkozás, mert régen azoknál a házaknál, ahova mentek, nem fordult elő a tüzelésből eredő tragédia, nem égett le a ház. A kéményseprők egyéb megnevezései: füstfaragók, koromlovagok. A tűz az ősidőktől kezdve meghatározó szerepet játszott valamennyi kultúrában. Babonás tisztelet övezte az élet forrásának tekintett tüzet, amely azonban nemcsak meleget és ételt adott, hanem, ha elszabadult, tömegkatasztrófákat okozott. Általánosan elfogadott, hogy a középkori városiasodással, a kémények megjelenésével együtt jött létre ez az új és köztiszteletben álló mesterség, azaz a kéményseprők hivatása. A kéményseprő munkája korántsem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogy a felszínes szemlélő képzeli. Testi erőt, bátorságot és akrobata ügyességet igényelt. A kéményeket ugyanis belülről sajátos technikával ki kellett mászni. Eleinte még meglehetősen tágas, hatvanszor hatvan centiméteres szögletes kéményeket építettek. Ezeknél kinyújtott lábakkal, karjaival és kezeivel magát a kéményfalhoz támasztva tornázta fel magát a kéményseprő. Később a kémények szűkebb átmérőjűek lettek, amelyekben csupán a térdükkel és könyökükkel tudták magukat megtartani. Felfelé menet a kaparóvassal távolították el a megragadt kormot és szurkot, lefelé ereszkedve pedig a kémény falát seperték le nyírfa- vagy tollseprűvel. Eközben levegőhöz is alig jutottak. Magyarországon a kéményseprők első írásos említése II. Ulászló egyik 1514-ben kelt királyi rendeletében olvasható. A kéménytisztítás tudományát az olasz (korabeli kifejezéssel: talján) kéményseprők adták át a magyaroknak.

origo.hu

“A Hold hűséges társ. Sosem hagy el. Mindig ott van, állhatatosan néz, ismer minket világos és sötét pillanatainkban is; örökké változik, ahogy mi is. Mindennap más változatában jelenik meg. Néha gyenge, néha sápadt, néha erős és nagyon fényes. A Hold megérti, mit jelent embernek lenni. Bizonytalanság. Egyedüllét. A tökéletlenség krátereivel tarkítottság.”

/Tahereh Mafi/

“Három dolog van, amit nem lehet sokáig rejtegetni: a Nap, a Hold és az igazság.”

/Buddha/

Annak emlékére tartják, hogy az Apollo-program keretében az Apollo–11 legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin Aldrin 1969-ben ezen a napon léptek a Holdra.

Holdunk a Föld egyetlen kísérője, továbbá a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja. Méretét tekintve körülbelül negyedakkora, mint a Föld, az „anyabolygójához” képest pedig a legnagyobb hold a Naprendszerünkben. Földünk körül 384 000 kilométer távolságra kering, ez nagyjából a Föld átmérőjének a 30-szorosa. Föld körüli keringése egy hónap, egészen pontosan 27 nap, ennyi idő alatt tesz meg egy kört a Föld körül a Hold. Viszont mivel a Földünk is kering a Nap körül, ezért még plusz két napnak el kell telnie két azonos holdfázis között. Így megkülönböztetünk úgynevezett sziderikus (a csillagokhoz képest viszonyított) és szinodikus (két azonos holdfázis közt eltelt) keringési időt. Mivel a Hold átmérője Földünkről nézve kb. ugyanakkora, mint a Nap, ritkán el is takarja a Hold a Napot. Ilyenkor láthatunk napfogyatkozást. Hasonló gyakorisággal az is előfordul, hogy a Hold a Föld árnyékán halad át, ilyenkor láthatunk holdfogyatkozást.

A jelenlegi ismereteink alapján a Hold meglehetősen erőszakos események szülötte volt. A Naprendszer hajnalán, 4,5 milliárd éve, egy marsnyi méretű égitest csapódott az ősi Földnek, a kiszakadó törmelékből pedig létrejött a Hold.

agoramu.hu

Július 31. Természetvédelmi őrök napja

“Az erdő nem azért van, hogy “szolgáljon” minket! Inkább bölcsen meg kell értenünk a működését, és hálásan elfogadni jótéteményeit.”

/Jane Goodall/

“A jövő nem tőlünk független dolog, olyan lesz, amilyenné alakítjuk. Minden folyamat azon múlik, hogy most, az elkövetkezendő napokban, hónapokban, években hogyan cselekszünk. Nincs olyan forgatókönyv, amiben hátradőlhetünk, mondván, itt már nincs mit tenni.”

/Ürge-Vorsatz Diána/

Az erdőket-mezőket járva ritkán jut eszünkbe, hogy hazánk természeti területeit őrizni is kell, viszont amikor szemétkupaccal, árkon-bokron közlekedő terepmotorossal, vadvirágokat csokorba szedő turistákkal találkozunk, arra gondolunk, jó lenne megakadályozni a természet károsítását, a felelőtlen emberi használatot. Fontos tudni, hogy naponta sok tucat ilyen károkozás megelőzése történik meg, hiszen hazánkban is dolgoznak természetvédelmi őrök – világszerte ismert nevükön „rangerek”.

Magyarország tíz nemzeti parki igazgatóságánál összesen 250 állami természetvédelmi őr tevékenykedik. Ők a védett területek értékeinek jó ismerői, akik járják a tájat, a gyepeket, erdőket és mocsarakat, gyűjtik az adatokat a védett értékekről. Munkájuk nem csupán az értékek őrzése, hanem azok gondozása, bemutatása, helyreállítása is. Egy-egy természetvédelmi őr hazánkban átlagosan 8000 hektár természeti területet kell, hogy bejárjon, ami nem kis feladat. Terepjárón, csónakon, néha lovon kell tudniuk megközelíteni még a legeldugottabb helyeket is. Ezenkívül fel kell lépniük a nálunk is sokszor előforduló illegális gyújtogatás, orvvadászat, falopás, szemétlerakás vagy a természetkárosító technikai sportok űzése ellen.

wwf.hu