Sárkányölő Szent György
Ezerhétszáz évvel ezelőtt élt egy katona, akinek valódi élettörténetét rég elmosta az idő, de legendája kitörölhetetlenül él az utódok emlékezetében.
A legenda szerint Silena város közelében lévő tóban lakott egy mérges sárkány, amely az ellene vonuló fegyveres népet többször megfutamította. A polgárok elhatározták, hogy napi két juhot feláldozva távol tartják a várostól. Ám a juhok elfogytak, és a szörnycsapás elkerülésére immár naponta egy embert küldenek áldozatul a sárkánynak.
Sorsot vetettek egymásra, és senki sem vonhatta ki magát alóla. Amikor már majdnem kihalt a város, a király leányára esett a választás. Sorsába beletörődve ment a tóhoz, amikor György katona épp arra lovagolt. A leány elküldte a lovast, de ő nem tágított, részleteiben akarta megtudni, hogy mi zajlik a tónál. A leány mindent elmesélt, és György ezt mondta: “Ne félj, segítek rajtad Krisztus nevében”.

A sárkány a szokott időben kijött a tóból, és el akarta ragadni a királylányt, ám György lovára fölpattanva szembe került vele, és zászlós lándzsájával olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor derékövét a lánnyal ráköttette a sárkány nyakára, és a sárkány, mint egy szelíd kutya, úgy követte pórázon Györgyöt és a királylányt a városba. A város népe rettenetesen megijedt, ám György ezt mondta nekik: “Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.” Ettől a lelkesítő szózattól megindulva a király és népe megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját és megölte a sárkányt. Ugyanott, ahol ez az eset történt, templomot építettek, az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott a forrás vizéből.
Forrás: erdelyben.info
II. RÁKÓCZI FERENC: (1676.márc.27. Borsi – 1735. ápr.8. Rodostó)
Magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, egyben Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona második gyermeke.
Tudtátok, hogy az Országgyűlés 2018. november 27-én egyhangúlag elfogadta azt a határozatot, amely a 2019-es esztendőt II. Rákóczi Ferenc-emlékévnek nyilvánította?
II. Rákóczi Ferencet 315 éve, 1704. július 8-án Gyulafehérvárott választották erdélyi fejedelemmé (ő volt az utolsó, aki betöltötte ezt a tisztséget…) és egy évvel később, 1705. szeptember 17-én Szécsényben lett vezérlő fejedelem, az ország vezetője (“dux & princeps” cím). Az ünnepi eseménysor egészen 2020. szeptember 17-ig tart.
Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, amelyhez tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja I. Rákóczi Ferenc is voltak erdélyi fejedelmek.
Harca ugyan nem érte el a kívánt eredményt, de részleges sikere mégis volt: a Habsburgok elismerték Erdélyt önálló fejedelemségként és nem gyarmatosították. A magyarság körében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább emléke, személyét és szabadságharcát számos legenda őrzi. Alakja a magyar szabadság és a végsőkig kitartás szimbóluma lett, legfőképpen azért, mert az önkéntes száműzetést is vállalta ügyéért. Rövid ideig Lengyelországban majd Franciaországban élt. 1717-ben került Törökországba, Rodostóba. Itt élt kevés kísérőivel 1735-ben bekövetkezett haláláig. Hamvait 1906-ban a Kassai dómban helyezték örök nyugalomba.
Érdekességek:
* Magyarországon két település őrzi a fejedelem nevét (Rákóczifalva és Rákócziújfalu). Számos városban neveztek el róla közterületeket és intézményeket (pl.: Bp. – Rákóczi út, Miskolc – könyvtár, Szikszó – kórház, Rodostó – sugárút).
* Arcképe a papír 500 forintosra került.
* Nevét őrzi a nemzeti induló, a Rákóczi-induló.
* Találunk még az országban róla elnevezett forrást (Rákóczi-forrás – Mátrafüred), fát (Romhányban, Bácsborsód határában, Parádfürdőn), túrát (Rákóczi-túra – Zemplén-hegységi jelvényszerző túra).
* Sokan II. Rákóczi Ferenc fiának tartják Európa rejtélyes emberét, a misztikus Saint-Germain grófot.
Forrás: www.irodalmilap.net
ZENTHE FERENC
(született Rameshofer): (Salgóbánya, 1920. április 24. – Budapest, 2006. július 30.)
A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze.
Édesapja bányamérnökként dolgozott a Rimamurányi Vasmű Rt. salgói szénbányáinál. Édesanyja a helyi nőegylet vezetője volt egy időben. A kis Ferenc 10 éves volt, amikor a család Budapestre költözött. Egerbe járt internátusba, később Nyíregyházán érettségizett. Beíratkozott az önképzőkörbe.
Négy szemesztert végzett a közgazdaság-tudományi karon, de otthagyta a Színművészeti Akadémiáért. 1941-ben a Színművészeti Akadémia hallgatója lett . 1942-ben másodéves volt, amikor behívták katonának és a világháború után nem folytatta a színiakadémiát, hanem Pécsre szerződött (1945 – Pécsi Nemzeti Színház). Majd két évad után a győri Kisfaludy Színház , 1949-ben pedig a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja lett. Végül, 1952-től a budapesti Madách Színház színművésze. Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tengerben. Atmoszférateremtő képessége, humora jellemszerepekben kiválóan érvényesült. Szinkronhangként is bizonyított. Pályája kezdetétől a közönség szeretete övezte.
Legismertebb filmjei:
* 1953 – Rákóczi hadnagya
* 1954 – 2X2 néha 5
* 1964 – A Tenkes kapitánya
* 1966 – Princ, a katona
* 1967 – Tüskevár
* 1968 – Egri csillagok
* 1968 – A beszélő köntös
* 1968 – Bors (filmsorozat)
* 1970 – Rózsa Sándor
* 1971 – Hahó, Öcsi!
* 1971 – Jó estét nyár, jó estét szerelem!
* 1971 – A fekete város
* 1987-1999 között a Szomszédok című teleregény egyik szereplője (Taki bácsi). A sorozat 1999. december 30-án a 331. résszel fejeződött be.
Számos díjban, elismerésben részesült. Pl.: 1954 – Jászai Mari-díj, 1968 – Jászai Mari-díj, 1975 – A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, 1984 – Filmkritikusok díja, 1989 – A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, 1995 – Színházi aranygyűrű, 1995 – A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 1997 – Kossuth-díj, 1997 – Nógrád megye díszpolgára, 1998 – Örökös tagság a Halhatatlanok Társulatában, 1999 – Csillagok Falának-tagja, 2000 – Siklós díszpolgára, 2003 – Salgótarján díszpolgára.
2005-ben a nemzet színészévé választották. Ugyanebben az évben az MTA Magyar Örökség-díjjal tüntette ki. Az indoklás „sokoldalú emberábrázolás”-át emelte ki.
2006 július 30-án nyolcvanhat évesen hunyt el hosszú betegség és kórházi kezelés után tüdőgyulladásban. Sírja: Budapesten, a Farkasréti temetőben van.
Érdekességek:
* Szerepelt a Magyar Rádió 1959–2007 között futó A Szabó család című rádiós telenovellájában is. (Ez volt Európa leghosszabb életű családregény-szerű rádiójátéka).
* 2007-ben szülőfalujában, Salgóbányán, emlékparkot alapítottak tiszteletére.
* 2007-ben teret neveztek el róla Siklóson.
* Vett egy telket Balatonszepezden, ott töltötte a nyarakat. Két nagy szenvedélye volt: a lovaglás és a vitorlázás.
* A salgótarjáni színházat is róla nevezték el.
Forrás: wikipedia.org